Lehár Ferenc és az operett marxista megközelítésének „fonákságai”
Mots-clés :
Marxist historiographRésumé
Franz Lehár and the „Contradictions” of a Marxist Approach to Operetta
Following the import of Soviet musical plays and Socialist attempts at creating contemporary Hungarian ones, the “new cult of classical operetta” started with The Count of Luxembourg at the Budapest Operetta Theatre after its nationalization. How was it possible in 1952, a year of the Rákosi regime which presented the inhabitants with a serious challenge in all respects, when Franz Lehár’s and Emmerich Kálmán’s works had been discredited for years? What transformation of the plot, the characters and the music did it require? What interpretation of the story? What change in acting styles from the old stars of operetta? How could an adaptation whose popularity has remained undiminished for almost seventy years be born there and then? My essay seeks answers to these questions, examining the relationship between communist dictatorship and playing operettas through the case study of a legendary production.
Références
ANON, 1950a, Jegyzőkönyv az operett és tánczenei szakosztály 1950. február 27-i üléséről. Gépelt kézirat. Budapest: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára 2146/62.
ANON, 1950b, A Magyar Zeneművészek Szövetségének 1950. március 13-án megtartott operett és tánczene szakosztály IV. üléséről. Gépelt kézirat. Budapest: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára 2146/62.
ANON, 1952, A Luxemburg grófja című darab ismertetése. Gyorsírói feljegyzés a Fővárosi Operettszínháznak 1952. szeptember 17-én tartott társulati üléséről. Gépelt kézirat. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Kézirattár 2010.105.1 ltsz.
BALÁZS Sándor, 1952, Luxemburg grófja. Színház és Filmművészet. 1952. 3. évf. 12. sz. 562–564.
BÁNOS Tibor, é.n. A színigazgató. Gépelt kézirat. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Kézirattár 2011.64.01. Gáspár Margit hagyaték.
GAJDÓ Tamás, 2011, A falusi színpadoktól a Nagymező utcáig. Székely György portréja. 2. rész. Parallel. 2011. 22. sz. 4–13.
GÁSPÁR Margit, 1953, Napló Miljutyin elvtárs látogatásáról. Színház és Filmművészet. 1953. 4. évf. 4. sz. 164–165.
GÁSPÁR Margit, 1954, A könnyű műfaj kérdései. Gyorsírói jegyzőkönyv Gáspár Margitnak a színházi közönségszervezői tanfolyamon 1954. június 2-án tartott előadásáról. Gépelt kézirat. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Kézirattár V. sz. 229/1994. Gáspár Margit hagyaték.
GOMBOS László, 1952, Luxemburg grófja. Népszava. 1952. december 30., 4.
Gyarmati György, 2011, A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon. 1945–1956. Budapest: ÁBTL – Rubicon.
HÁMORI Péter, 2017, Gondolatok a proletkult nevetéshez. Gertler Viktor Állami áruháza és kora. Hitel. 2017. 30. évf. 3. sz. 66–96.
LÁNYI Viktor, 1935, Az operett. In: Szabolcsi Bence és Tóth Aladár (szerk.): Zenei lexikon. A zenetörténet és a zenetudomány enciklopédiája. 2 k. Budapest: Győző Andor.
MÁTRAI-BETEGH Béla, 1952, Luxemburg grófja. Lehár operettje a Fővárosi Operettszínházban. Magyar Nemzet. 1952. december 25., 5.
SEBESTYÉN György, 1952, Egy kiváló színészi alakításról. Szabad nép. 1952. december 19., 3.
VENCZEL Sándor, 1999, Virágkor tövisekkel. Beszélgetés Gáspár Margittal. 1. rész. Színház. 1999. 32. évf. 8. sz. 16–21.
Téléchargements
Publiée
Comment citer
Numéro
Rubrique
Licence
Ce travail est disponible sous la licence Creative Commons Attribution 4.0 International .
This work is licensed under a CC BY Creative Commons Attribution 4.0 International License, which permits any use, reproduction, distribution, self-archiving and citation of the work as long as the authors are credited. The complete bibliographical data of Symbolon Journal must also be indicated, which you can find in the How to cite section on this page. If possible, please also place a link leading to the original publication. Copyright of articles belongs to the authors.