Az alkalmazott zene hermeneutikája

Jelen tanulmány többéves tudományos kutatómunka és zeneszerzői tapasztalat eredménye. A kutatás célja az volt, hogy az önmagukat felperzselő alkalmazott zenék feltárása hozzájáruljon a kortárs színháztudomány eredményeinek komplex vizsgálatához, a múlt (hangzó) rétegeinek tudományos elemzéséhez. Olyan szintézist próbáltam körvonalazni, ami egyrészt abból indul ki, hogy a zene egy, a drámai folyamatban létrejövő sajátos jelhálózat, másrészt, hogy ez a jelhálózat a tér, a drámai szöveg, a színészi játék és -jelenlét, valamint a mise en scène értelmezéseit a megértés tágabb perspektívája felé mozdítja el. A megértésnek ezt a széles spektrumot mozgatni képes módszerét a filozófiai hermeneutika területéről kölcsönöztem, továbbá mivel viszonylag feltáratlan kutatói terepről van szó, a zene és/vagy alkalmazott zene hermeneutikai olvasatának kísérlete nyelvkereső és -teremtő gyakorlat is egyben. A zene hermeneutikai megközelítése a hallás általi értést, a zenei nyelv által reprezentált jelentéseket, továbbá az alkalmazás funkcióját helyezi a tudományos kutatás tárgyává. Egy előadáson belül más-más perspektívából tekinthetünk a zenére: affektív szemléletet hordozó minőségként, konkrét funkcióként vagy olvasható hangzó tartalomként. A zene alkalmazásának milyensége a zeneszerző alkotói és szerzői metódusát körvonalazza, így a zenén keresztül betekintést nyerhetünk az alkotás belső folyamataiba is. Egy színházi előadásban a zene szimbólumértékű és nyelvteremtő jelenség. Ennek a nyelvnek a megértését célozhatjuk meg a hermeneutika sajátos módszerével. Ezzel a módszerrel egészen közelről vehetünk szemügyre számos olyan részletet, amelyekre első látásra/hallásra csak a zene és az előadás összehangoltsága mögött megsejtett érzésesztétikai tapasztalatunk függvényében reflektálhatnánk. A zenei szövegek és kifejezésformulák közötti diskurzus vizsgálatával megtalálhatjuk azokat a perspektívákat, amelyek mind történeti, vagyis hagyományra épülő, mind szövegcentrikus, illetve nyelvi szempontból meghatározók lehetnek a színházelméletben.