Nagyváradi magyar színháztörténet 1950–1990. Philther-elemzések
Synopsis
Nagyváradon 225 éve folyamatos a magyarnyelvű hivatásos színjátszás. Kötetünk az 1900-ban megnyílt színház eleven emlékű közelmúltját, az önálló, magyarnyelvű színjátszás lehetőségeit és formáit kutatja a legnehezebbnek vélt időszakban, a kommunista diktatúrában. Szándékunk szerint az előadáselemzésekből és tanulmányokból kirajzolódik a váradi színháznak a romániai államszocializmus négy évtizede alatt kialakult működési és túlélési modellje. Legendás rendezők, igazgatók, színészek, előadások történetével kerülünk közelebb annak megválaszolásához, hogy miért (volt) szokás és _ mennyiben (volt) jogos Váradot ,,operettfővárosnak" nevezni, és mit jelent ez az örökség a Szigligeti Színház számára, milyen együttműködésre és ellenállásra állt készen a színház mindenkori vezetése a közönséggel, a várossal együtt _ , a magyarnyelvű színházkultúráért. Az 1950—1990 közötti évekre fókuszáló elemzésekből kiviláglik, milyen harcok, játszmák alakították azt a közösséget, mely saját színházat tudott létrehozni és megtartani magának Nagyváradon.
Chapters
-
Köszöntő
-
Az operett árnyékában. A nagyváradi színház kétszáz éve
-
A tagozatosított operett
-
Operett-társulat az operettvárosban
-
Kitörési kísérlet
-
Musical és történelem
-
„Életképből életképecske”
-
Az abszurd helye: stúdióavatás Nagyváradon
-
Beatgenerációs kohorsz-élmény
-
Illúziók helyett lehetőség
-
A cél nélküli lázadás cirkusza
-
Példázatosság, metaforikusság, historikusság, hazugság
-
Színpadi esszé az erőszak természetéről
-
A nagyváradi Csurka-kánon
-
„Székely misztériumjáték”
-
Szabad nemzet, szabad vallás, szabad színház
