A Vitéz László bábfigura keletkezéstörténete:  Kasperl figurájának megjelenése és a külföldi  vándormutatványok recepciója

Dezső Bonczidai

Auteurs

Dezső Bonczidai University of Arts Târgu Mureș

Mots-clés :

reception

Résumé

The Origins of the Vitéz László Puppet Figure. The Appearance of Kasperl, and the Reception of Travelling Shows from Abroad
The play style of the members of the Korngut-Kemény puppeteering family, which was inherited through generations from father to son, encompasses the traditions of Hungarian fair puppetry, and is an unquestionable point of reference for modern-day Vitéz László shows. The creation of the figure cannot be tied to the family, the show passed through lots of evolutionary stages; not only the character, but the playstyle as well bear the marks of the duality of the changes in societal norms and the clinging to traditions. The surviving records of puppetry history testify to the fact that most probably the first comic puppet figures to be seen in Hungary were Kasperl and Bajazzo, who were probably the models for the characters of Paprika Jancsi and Vitéz László. According to Hedvig Belitska-Scholtz (Belitska-Scholtz, 1974, 56), the figures of Kasperl and Bajazzo were models in the creation of the Hungarian folk puppet figures, while according to Géza Balogh (Balogh, 2010, 44) the character of Vitéz László is a compilation of Hanswurst and Kasperl, with the addendum that the personality of the character evolved through time and numerous plays. This study addresses the appearance of the Kasperl figure, the reception of foreign travelling shows, and the travelling period of the Hincz family.

Références

ALMAVIVA, [SZOKOLAY Kornél], 1881. Holden és az ő bábui. Magyarország és a Nagyvilág. 1881. XVII. évf. 7. sz., 110111.

Anon., 1830. Nevezetességek. Tschuggmall Keresztény Jósef Pesten. Hasznos Mulatságok. 1830. II. félév 11. sz., 81-83.

Anon.a, 1839. Látványos mutatvány. Honművész. 1839. VII. évf. 15. sz., 119.

Anon.á, 1853. Író- és művészélet. Divatcsarnok. 1853. LXIX. évf. 69. sz., 14011402.

Anon.b, 1876. Tschuggmall Automata színháza. Kecskemét. 1876. IV. évf. 52. sz., 4.

Anon.c, 1876. Előleges jelentés. Magyar Polgár. 1876. febr. 29., 4.

Anon.cs, 1876. Automat színházukkal. Magyar Polgár. 1876. márc. 02., 4.

Anon.d, 1835. Báb-alakok. Honművész. 1835. III. évf. 27. sz., 214.

Anon.dz, 1836. Budapesti Hírek. Rajzolatok. 1836. II. évf. 81. sz., 648.

Anon.dzs, 1836. Pesti Hírek. Rajzolatok. 1835. II. évf. 79. sz., 632.

Anon.e, 1839. Különféle. Jelenkor. 1839. VIII. évf. 96. sz., 382383.

Anon.é, 1839. Nagy-Enyed. Honművész. 1839. VII. évf. 25. sz., 199200.

Anon.f, 1836. Német játékszín. Honművész. 1836. IV. évf. 70. sz., 559.

Anon.g, 1839. Nagy tisztelt szerkesztő úr!. Honművész. 1839. VII. évf. 24. sz., 190191.

Anon.gy, 1882. Fővárosi ügyek. Az Építési Ipar. 1882. XVI. évf. 801. sz., 305306.

Anon.h, 1892. Fővárosi közmunkák tanácsából. Pesti Hírlap. 1892. jún. 26., 18.

Anon.i, 1881. Fantoches. Fővárosi Lapok. 1881. jan. 14., 49.

Anon.í, 1881. Nagy a rend. Budapest. 1881. jan. 04., 6.

Anon.j, 1881. Egy angol vállalkozó. Ellenőr. 1881. jan. 4., 3.

Anon.k, 1881. A Holden színház ég. Budapest. 1881. márc. 4., 6.

Anon.l, 1881. A sugárúton. Fővárosi Lapok. 1881. márc. 5., 271.

Anon.ly, 1896. Eleven bábok. Budapesti Hírlap. 1896. máj. 9., 6.

Anon.m, 1881. Nyílt-tér. A Hon. 1881. jan. 29., 3.

Anon.n, 1881. Nyílt-tér. A Hon. 1881. febr. 3., 3.

Anon.ny, 1881. Nyílt-tér. A Hon. 1881. márc. 14., 2.

Anon.o, 1881. Még csak rövid időig. A Hon. 1881. ápr. 2., 3.

Anon.ó, 1881. Holden Tamás. Borsod-Miskolci Értesítő. 1881. márc. 5., 5.

Anon.ö, 1896. Ős-Budavár. Budapesti Hírlap. 1896. máj. 6., 16.

Anon.ő, 1912. Royal-Orfeum. Pesti Napló. 1912. jan. 13., 26.

Antal Anikó, 2007, Haláltánc és drámai hagyomány, Pedagógiai Műhely, XXXII. (4), 916.

BALOGH Géza, 2010. A bábjáték Magyarországon, Budapest: Vince Kiadó.

BELITSKA-SCHOLTZ, Hedvig, 1974. Vásári és művészi bábjátszás Magyarországon 1945-ig, Tihany: Veszprém Megyei Múzeumok Kiadványa.

BEVILAQUA BORSODY Béla, 1926. Vitéz László leszerel. Nemzeti Újság. 1926. VIII. évf. 23. sz., 23.

BEVILAQUA BORSODY Béla, 1933. A „Soroksári Faust”. Pesti Napló. 1933. dec. 06., 15.

DOBRY Tivadar, 1892. A középítés hetes bizottság. Építő Ipar. 1892. XVI. évf. 22. sz., 151152.

Doktor Faust Soroksáron. Fordította: KALÁSZ Márton. A Dunánál. 2003. II. évf. 67. sz., 119133.

DUBSKÁ, Alice, 2006. A 19. századi bábjáték történetének elfeledett fejezete. Fordította: HAMBERGER Judit, Art Limes.2006, IIIII. évf. 23 sz., 1829.

ECO, Umberto, 2007. A rútság története, Fordította: SAJÓ Tamás, Budapest: Európa Kiadó.

FLÓRIÁN Kata, 1927. A kassai német színészet története 1816-ig, Budapest: Német Philologiai Dolgozatok, XXXII.

GALÁNTAI Csaba, 2020, „Nem keresünk irányt: játszani akarunk” Orbók Loránd és a Vitéz László Színház históriája. Art Limes. 2020. XXXV. évf. 1 sz., 40–55.

GYŐRI Imre, 1935. A városligeti mutatványos negyed romantikája és fénykora – a békeévekben. Képes Vasárnap. 1935. LVII. évf. 51. sz., 3942.

GYŐRY, János, 1964. A francia dráma útja a középkorban. Filológiai Közlöny. 1964. X. évf., 34. sz., 233259.

HORÁNYI Ildikó, 1995. A halál perszonális ábrázolása a középkor művészetében. Valóság. 1995. XXXVIII. évf. 12. sz., 3147.

HUIZINGA, Johan 1976. A középkor alkonya, Fordította: Szerb Antal, Budapest: Magyar Helikon.

INDALI György, 1990. Tschuggmall Keresztény eleven csudái. Heti Budapest. 1990. II. évf. 14. sz., 15.

KÁDÁR Jolán, 1914. A budai és pesti német színészet története 1812-ig, Budapest: Német Philologiai Dolgozatok XII.

KLESZTINSZKY László, 1839. Kassán. Honművész. 1839. VII. évf. 10 sz., 7980.

KOTTE, Andreas, 2020. Színháztörténet. Jelenségek és diskurzusok. Fordította: BERTA Erzsébet és Edit Kotte. Budapest: Balassi Kiadó.

KOZÁKY, István, 1926. A középkori haláltánc keletkezéstörténete I. Egyetemes Filológiai Közlöny. 1926. L. évf., 90101.

KOZÁKY István, 1936. A haláltáncok története I., Budapest: Magyar Történeti Múzeum.

LÁPOSI Terka (szerk.), 2015. A Kemény Bábszínház képeskönyve, Kecskemét: Korngut-Kemény Alapítvány.

LOVAS Lilla, 2017, Kincsek a bábgyűjteményből, Art Limes. 2007. XIV. évf. 6. sz., 114119.

ORLÓCZI Edit, 1998. A cirkusz. In: Magyarország a XX. században III, Szekszárd: Babits Kiadó. 645652.

PAPP Eszter, 2007. A Hincz-család. Art Limes. 2007. IV. évf. 2. sz., 1320.

PORZÓ [ÁGAI Adolf], 1881. A sugárúton. Vasárnapi Újság. 1881. XXVIII. évf. 4. sz., 5859.

SCHINDLER, Otto, G. 2004. Commedia dell’arte mint gyermekszínház avagy A háziúr a Bolondok utcájában egy 1828-as soproni előadásban. Fordította SZENDE Katalin. Soproni Szemle, 2004. 58. évf. 1. sz., 2335.

SIKLÓSSY László, 1937, A híres pesti krajcáros színház, Képes Vasárnap, 1937. LIX. évf. 30. sz., 47.

SZÉKELY György, 1972. Bábuk, árnyak, Budapest: Népművelési Propaganda Iroda.

SZÉKELY György, 2009. Mozaikok. Hét évtized színháztörténeti írásaiból, Budapest: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet.

VATTER Ilona, 1929. A soproni német színészet története 1841-ig, Budapest: Német Philológiai Dolgozatok XL.

VOIGT Vilmos, 2003. Még egyszer a Soroksári Faustról. A Dunánál. 2003. II. évf. 67. sz., 111118.

WORLD ENCYCLOPEDIA of Puppetry Arts, é.n. Holden Thomas [online]. Union Internationale de la Marionette Letöltés időpontja 2020. július 22.]. Elérhető: https://wepa.unima.org/en/thomas-holden/