A hiány lendülete. Az erdélyi magyar táncszínházi hálózat

Társkiadó: Presa Universitară Clujeană

Bezsán Noémi kötete egy olyan színháztörténeti kutatás eredményeit tárja az olvasó elé, amely az erdélyi magyar táncszínházi mozgalom kialakulásának és fejlődésének szakaszait mutatja be. A kötet azt a működésmódot térképezi fel, amely az erdélyi magyar táncszínházi alkotók és a velük együttműködő intézmények tevékenységéből, valamint ezek kölcsönhatásából szervesen formálódott. Ennek eredményeképp kialakuló hálózat fejlődésének egyik meghatározó tényezője a generációk közötti tudás- és tapasztalatátadás, amely az erdélyi magyar kulturális mezőben sajátos kontinuitást biztosít a táncszínházi irány számára. A szerző nem törekszik a jelenség egyértelmű fogalmi körülhatárolására, ehelyett arra vállalkozik, hogy feltárja annak megjelenési kontextusait, leírja működésének szerveződési mintázatait, valamint elemezze művészi fejlődésének tendenciáit.
A vizsgálat a jelenkori táncszínházi szféra értelmezését a történeti előzmények tükrében kívánja megvalósítani, különösen a 20. századi kulturális, művészetpolitikai és esztétikai kontextusok figyelembevételével. A történeti háttér felvázolása során hangsúlyos szerepet kapnak azok a töréspontok és hiányok, amelyek a táncművészet fejlődését a 20. század második felében korlátozták vagy visszavetették. A kötet címében is megfogalmazott alapvetés szerint a „hiány” nem pusztán hiátusként, hanem egyszerre strukturáló és generatív tényezőként jelenik meg: a lehetőségek és a korlátok határán helyezkedik el, s mint ilyen, egyszerre akadályozó és ösztönző erő.
A kötet történeti kronológiára épülő struktúrája három fő fázist különít el: (1) az ezredfordulót megelőző táncművészeti előzményeket, (2) azokat a táncszínházi kezdeményezéseket, amelyek a színházi és hivatásos néptáncos intézményi keretekbe ágyazva jöttek létre, valamint (3) a mozgás- és táncszínházi műhelyek megalakulásának szakaszát. A kötet elsőként vállalkozik arra, hogy egy kontextuális elemzést hozzon létre, amely rávilágít az erdélyi magyar táncszínházi gyakorlat belső dinamikájára – különös tekintettel az erősségek, a töréspontok, a hiányok, valamint a fejlesztést igénylő területek feltérképezésére.