Kollegiális lektorálás

A lektorálás a tudományos publikációs folyamat nagyon fontos szakasza, az egész tudományos publikációs rendszer lényege. A lektorálási folyamat döntő szerepet játszik a folyóirat tudományos minőségének és hatásának biztosításában, mivel értékeli a publikálásra benyújtott cikkek eredetiségét, tudományos relevanciáját és minőségét. A folyamat során a lektorok és a szerkesztők javításokat javasolhatnak a készülő cikkek formájára és tartalmára vonatkozóan.

A Symbolon folyóirat „kettős vak” lektorálási rendszert (double-blind peer review) alkalmaz a publikálásra benyújtott cikkek esetében, a cikk szerzőjének (szerzőinek) és a lektornak (lektoroknak) a személyazonossága ismeretlen a felek számára. A szerkesztő, aki a lektort kijelöli, az egyetlen, aki ismeri mind a szerző(k), mind a lektor személyazonosságát. Azokban az esetekben, amikor a „kettős vak” rendszer nem lehetséges, az „egyszerű vak” szakértői értékelés (simple-blind peer review) rendszerét alkalmazzák, ahol a lektor ismeri a szerző(k) személyazonosságát, de a szerző(k) nem ismeri(k) a lektor személyazonosságát. A lektorok kiválasztásakor el kell kerülni az összeférhetetlenséget.

Az értékelők tudományos szakértelmük, kutatási tapasztalatuk és etikai integritásuk alapján választják ki, a nemzetközi kollegiális lektorálási szabványoknak és a COPE lektorokra vonatkozó etikai iránymutatásainak megfelelően. A folyóirat tudományos bizottsága, amely egyben a fő értékelői testület is, különböző tudományterületekről, intézményekből és földrajzi régiókból származó tagokból áll, tükrözve a Symbolon elkötelezettségét a nemzetközi és interdiszciplináris tudományosság iránt. A lektorokat a következő kritériumok alapján választják ki:

• szakértelem a területen: bizonyított szakértelem a kézirat témakörében, releváns tudományos publikációkkal vagy gyakorlati kutatással;
• akadémiai végzettség: doktori fokozat vagy azzal egyenértékű kutatási bizonyítvány birtoklása a tudományágban;
• függetlenség és pártatlanság: nincs közelmúltbeli együttműködés, intézményi hovatartozás vagy személyes kapcsolat a szerző(k)kel;
• szakmai bírálati tapasztalat: korábbi tapasztalat tudományos bírálatban vagy a bírálati normák bizonyított ismerete;
• etikai magatartás: a kollegiális lektorálási folyamat során a titoktartás, az objektivitás és az átláthatóság iránti elkötelezettség.

Szükség esetén fel lehet kérni külső (azaz a szerkesztőbizottsághoz vagy a kiadó intézményhez nem kötődő) lektorokat a vélemények sokszínűségének vagy a szakszerű értékelésnek a biztosítása érdekében. Az előadás-, média- és zenetudományok területéről érkező lektorokat arra ösztönözzük, hogy vegyék figyelembe a gyakorlatalapú kutatás sajátosságait, az elmélet értelmező alkalmazását és a nem szöveges médiumok szerepét. A beadványok tartalmazhatnak művészi dokumentációt vagy multimodális formátumokat, amelyek kontextusérzékeny értékelést igényelnek. A lektorok az eredetiséget, a kutatás mélységét, a módszertan egyértelműségét és a kreatív gyakorlatnak a tudományos érvelés szempontjából való relevanciáját értékelik.

A lektorálás folyamata

A lektorálási folyamat lépései a következők:

1. A cikkek beérkezése. A főszerkesztő vagy főszerkesztő-helyettes e-mailben fogadja a cikkeket a szerzőktől, és továbbítja azokat a szerkesztőknek.
2. A szerkesztők értékelése. A szerkesztők első alkalommal értékelik a kapott szövegeket, figyelembe véve mind a folyóirat célját, célkitűzéseit és témáit, mind pedig a Szerzői útmutatóban leírt publikálási feltételeket. Ha a cikk nem felel meg ezeknek, elutasítják, és a szerzőt értesítik az elutasítás okairól.
3. A lektorok értékelése. Ha a szerkesztők értékelése után a javasolt cikkek elfogadásra kerülnek, a szerkesztők a szerzők azonosítóinak eltávolítása után elküldik azokat a lektoroknak. Egy cikket két vagy több lektornak is el lehet küldeni. A lektorokat úgy választják ki, hogy szakterületük és szakértelmük megfeleljen a szerző által javasolt témának. Szükség esetén a lektor további véleményeket kérhet a folyóirat tudományos munkatársain kívülről felkért szakértőktől, feltéve, hogy azok megfelelnek a szakterület és a tapasztalat tekintetében ugyanazoknak a feltételeknek. A lektorok kiválasztásakor ügyelni kell az összeférhetetlenség elkerülésére. A lektorok a kritériumok alapján értékelik a dolgozatot, és kitöltik az értékelési űrlapot. A lektor továbbítja az értékelési űrlapot a szerkesztőnek, aki az alábbi ajánlások egyikével zárja a dolgozatot:
   a. A javasolt szöveg módosítás nélkül közzétehető.
   b. A javasolt szöveg (kisebb vagy nagyobb) változtatásokkal tehető közzé.
   c. A javasolt cikk elutasítandó.
4. A javasolt cikk elfogadása vagy elutasítása. A lektorok jelentéseinek elolvasása után a szerkesztő a következő döntések egyikét küldi a szerzőnek:
   a. A javasolt szöveg módosítás nélkül közzétehető. Ebben az esetben a cikket a folyóirat valamelyik következő számában tervezik megjelentetni.
   b1.A javasolt szöveg kisebb változtatásokkal tehető közzé. Ebben az esetben a lektor észrevételeit elküldik a szerzőnek, és a szerzőt felkérik, hogy egy megadott határidőn belül válaszoljon rájuk.
   b2. A javasolt szöveg nagyobb változtatásokkal tehető közzé. Ebben az esetben is megküldik a szerzőnek a lektori észrevételeket, és arra kérik, hogy egy adott határidőn belül oldja meg azokat, majd a javított változatot visszaküldik a lektoroknak, akik dönthetnek a kézirat elfogadásáról. Ha a második átdolgozás sem eredményez olyan változatot, amely megfelel a szakreferensek elvárásainak, a főszerkesztő dönthet úgy, hogy nem teszi közzé a kéziratot.
   c. Elutasítás. A szerzőt tájékoztatják ennek indokairól. Az elutasított cikkek a jövőben nem nyújthatók be újra a szerkesztőséghez, még akkor sem, ha a szerzők átfogalmazták azokat.

A szerzőt értesítik, hogy a szerkesztőség nem végez formai vagy tartalmi javításokat előbbi beleegyezése nélkül.

Ha a szerző nem kíván eleget tenni a lektorok egy vagy több ajánlásának, a főszerkesztő dönt a kézirat közzétételéről.

A végső döntést a főszerkesztő hozza meg arról, hogy elfogadja vagy elutasítja-e a publikálandó dolgozatot. Plágium, adathamisítás stb., valamint súlyos szerkesztési vagy tartalmi hibák esetén a főszerkesztő eleve dönthet a kézirat közzétételre való elutasításáról.