Hősök kultusza: Színházi és filmes emlékezet a romániai magyar kultúrában 1945-1975 között

A Hősök kultusza című munka azt vizsgálja, hogy a romániai államszocializmus 1945 és 1975 között miként használta fel a hőskultuszt a kulturális és kollektív emlékezet alakítására, befolyásolására és irányítására. A könyv alapvető tézise szerint a politikai hatalom a történelem újraértelmezésével, a hősök kiválasztásával és kultuszuk megteremtésével saját ideológiai céljainak megfelelő múltképet igyekezett kialakítani.

A kutatás elsősorban a romániai magyar színházi kultúrára, különösen a marosvásárhelyi Állami Székely Színház előadásaira, valamint a korszak romániai filmgyártására összpontosít. Feltárja, hogyan mosódtak el 1948 és 1953 között a hivatásos és műkedvelő színjátszás intézményi határai, miként jelentek meg a színpadon a szocialista társadalom új hősei, és hogyan szolgálták a történelmi drámák a román–magyar testvéri együttélés hivatalos ideológiáját.

Az értekezés külön fejezetekben elemzi az 1957-es Ady-ünnepségeket, a marosvásárhelyi Bolyai-kultusz alakulását, valamint Illyés Gyula, Horváth Ágoston és Kós Károly történelmi drámáinak színpadi reprezentációját. Pierre Nora emlékezethely-elméletére támaszkodva amellett érvel, hogy a hősök, a színházi előadások és az ünnepi megemlékezések maguk is az emlékezet helyeivé válhatnak.

A filmes elemzés azt követi nyomon, miként alakult át az ötvenes évek munkás- és paraszthőse a hatvanas–hetvenes évek monumentális történelmi filmjeinek nemzeti hősévé és uralkodófigurájává. Nyolc filmhős halálának vizuális ábrázolásán keresztül a dolgozat a filmes formanyelv és az ideológiai reprezentáció összefüggéseit is vizsgálja.