His/story, Her/story, Theatre Histories

Társkiadó: Editura Universitaria din Craiova
A kötetben szereplő tanulmányok közös módszertannal dolgoznak, ez a Philther-módszer, mely a színháztudomány tárgyának az előadást tekinti. Csakis a műalkotás felől értelmezzük annak kulturális kontextusát, rendezői, dramaturgiai sajátosságait, a színész játékát, a látványt és a hangot, s mutatjuk ki az előadás hatástörténetét. Az elemzési metodika egyszerű felismerésen alapszik: amennyiben a művészettörténetírók az esztétikai hatás milyenségét rögzítik, s a művek története rajzolja fel egy műfaj, egy alkotói életmű történetét, akkor a színháztörténeteknek is a művekre kell koncentrálniuk, ez pedig a színházi előadás. A kötetben tehát műalkotások elemzésével találkozhatnak az olvasók, melyek erdélyi, vajdasági, magyarországi színházi előadások feltárásával írnak közös játéktörténetet: a magyar nyelvű színház történetét. Három színháztudományi műhely közös kutatásait fogjuk össze, három Philther-Hub eredményeit tárjuk 2026-ban az olvasó elé bemutatva a színháztörténet-írás elképzelésének sokféleségét, melynek egy módszer, a Philther adja az értelmezői keretét. Olvashatnak elemzést az első Marosvásárhelyi Színházról, kortárs táncelőadásról, 19. századi drámáról, a Molière-játszás államszocialista sajátságairól, az ellenőrzött avantgárdról, a politikai fordulatok performativitásáról, ám mindegyik írásban közös, hogy előadások történetén át látja és láttatja a közösség kulturális szokásait, színházi repertoárját, színpadi megszólalásának hagyományát. A kötet bevezető tanulmányát Andreas Kotte írta, aki felismeri az előadások hordozta történetírás sajátságait, s ekként pozícionálja a Philther-módszert a kortárs színháztudomány rendjében. A Philther szabályozott technikája, hat elemből álló szempontrendje lehetővé teszi, hogy a műalkotás kapcsolódjon akár az irodalomtörténeti korszak, akár az intézmény vagy a színész pályájának eseményeihez, ám megengedi, hogy az elemzés fókusza a hat szempont közötti esetlegesen eltérő arányokat is láttassa. A kötet ereje, hogy eltérő oktatási és tudományos gyakorlattal szocializált kutatók írásait tartalmazza, akik három különböző országban, három nyelven, a magyaron, a románon és a szerben intézik hivatalos ügyeiket, de a színházak története a magyar nyelven vagy a magyar alkotókkal készült előadásokban rajzolódik elénk. Ez a soknyelvűséggel átitatott magyar talán még az angolra fordított elemzésekben is érezhető.